Főoldal

Első napok
Elhelyezés
Szobatisztaság
Egy nyúl, több nyúl, bak vagy nőstény
Táplálás
A nyuszik életkora
Az idős nyuszi

Nyuszink első napjai nálunk

Amikor hazaérsz a nyuszival, már minden kérdésnek megválaszoltnak kell lennie, és minden felszerelésnek meg kell lennie!

Itt a továbbiakban egy rövidke összefoglalót olvashatsz ez első napokról, illetve a szükséges vislekedésről.

Először is szögezzük le: mindegy, hogy egy vagy két nyuszit tartunk, egyik sem lesz azonnal szelíd. (na jó, vannak kivételek! Egy jó tenyésztő csodákra képes egy jó adottságú kisnyúllal ). Attól függően szelídül, hogy mennyit foglalkozunk vele. A legszelídebb akkor lesz, ha szobában tartjuk, és sokat tudunk foglalkozni vele, de ha nem lakásban akarjuk tartani, akkor is jobb, ha velünk lakik egy ideig, s amikor teljesen kezes lesz, kivisszük (már ha addigra meg nem gondoljuk magunkat...). A jó tenyésztő elő-kezeli nekünk a nyuszit általában, foglalkozik vele, szoktatja, de új helyre kerülve előfordulhat, hogy nem lesz olyan bátor, mint a mamája mellett. Mire a nyuszi megérkezik, legyen előkészítve a lakhelye: szórjuk be alommal a ketrecet (illetve azt a ketrecrészt, ahová majd szeretnénk hogy WC-re járjon), tegyünk be eleséget (csak akkor, ha aznap még nem kapta meg a szokásos adagját!), kapjon az itatóba vizet, a szénarácsba szénát. Tegyünk be a ketrecbe egy kis, lapostetős házikót, is, ahol háborítatlanul pihenhet (bár valószínűleg a tetejét fogja előnyben részesíteni), vagy egy polcot hasonló célból. Én ez utóbbit részesítem előnyben.  Viszont ha a nyuszink minden alkalommal bebújik a kuckóba, vagy a polc alá mikor a ketrec mellett elmegyünk, vagy kinyitjuk az ajtaját, akkor inkább vegyük ki, amíg kissé megszokja a helyet és minket, nem ijedezik már, és akkor tegyük újra be. Ha viszont a kíváncsiság győz, és az apróság pár perc múlva kidugja az orrát a házikóból, akkor azt a ketrecben hagyhatjuk (már ha egyáltalán belemegy. Sok nyúl csak kilátónak használja a házikót). A mérete kb. 25x35 cm alapterületű, magassága olyan, hogy a nyúl még kényelmesen fel tudjon ugorni, ne verje be magát a tetőrácsba. A polc érje át a rövidebb oldalát a ketrecnek, szélessége 35 cm körül legyen. 

A nyulat szállíthatjuk légzőnyílásokkal ellátott papírdobozban vagy ami a jobb, felszerelt macskaszállító boxban (így a későbbi szállítások - pl. állatorvoshoz - is könnyen megoldhatóak). Ha lehet, olyan szállítódobozt válasszunk, amit fentről is ki tudunk nyitni. Figyelem! a túl kisméretű szállító box nem jó, abban nagy melegben nem  kap elég levegőt az állat! A szállító inkább picit nagyobb legyen, mint kicsi! A képen látható macskaszállító ideális.

 

 

   
    Szállítóbox (macska szállító)
                   
                   Karton szállítódoboz

 



Hazaérkezés után a nyuszit tegyük rögtön a ketrecébe, s hagyjuk, hadd derítse fel nyugodtan új lakhelyét. Pár óra múlva már leülhetünk a ketrec mellé, figyelhetjük, és halkan beszélhetünk is a kis állathoz. Ha pedig a bátor nyuszik közé tartozik, akkor hamarabb is bemutatkozhatunk neki. Smile Az első napokban még ne engedjük ki kedvencünket a szobában, s csak óvatosan vegyük kézbe, mert ha szegényt csak egy vad hajszában tudjuk elkapni, hogy ketrecébe tegyük, biztos nem lesz kezesbárány (arról nem beszélve, hogy  a szobatisztaságnak is adunk egy nagy pofont, ha az új helyen kint végzi el a dolgát...). Viszont a kézbevételt ne hanyagoljuk, naponta többször is óvatosan kivehetjük. Nyissuk ki a ketrecajtót, tegyük be a kezünket, és hagyjuk, hadd szaglássza meg, adjunk esetleg valami finom falatot. Aztán simogassuk meg, és ha úgy tűnik, ezzel sem ijesztettük meg, akkor óvatosan, de határozottan fogjuk meg, vegyük ki. Ha megijedt, vissza az egész, és kezdjük előlről! Ez sajna nem mindig gyors mutatvány, de érdemes végigjátszani, hogy "kézbarát" nyuszink legyen. Ha megvan a kézbizalom, jöhet a kiemelés. Minden gazdinak meg kell tanulnia, hogy határozottan meg tudja fogni a nyulat. Nincs annál rosszabb, mintha ügyetlenkedünk, emiatt a kivétel elhúzódik, netán nagy macerával jár. Ilyen miatt a nyúl megutálhatja a procedúrát. Szóval csak határozottan, és gyorsan! Ja, és farral előre. Sokkal könnyebb háttal kivenni az ajtón a nyuszit, mint fejjel előre, amikor is a lábai beleakadhatnak a ketrecajtó keretbe. Majd üljünk le ölünkben vele. És folytassuk az ismerkedést. Simogassuk, nézzük meg finoman a füleit...   

Nem mindegy persze, hol akarjuk megsimogatni. Szereti a feje tetején, a füleinél, a pofa két oldalán. Utálja, ha az álla alá nyúlunk, az orrát érintjük (erre oda kell figyelni, mert a legtöbb ember a mozgó orrát akarja mindenáron megérinteni a nyuszinak, így pedig elrontjuk az ígéretesen induló barátkozást), vagy ha a hasa alatt próbáljuk megfogni A hátán is végig simíthatjuk, bár ezt kezdetben nem minden nyúl szereti. Igazából úgy kell viselkednünk, mint egy másik nyúlnak: ha ők kedveskedni akarnak egymásnak, egymás fejtájékát, szemkörnyékét nyalogatják (a nehezen hozzáférhető helyeket). Az ölbevétel ne tartson hosszú ideig, ha mocorog, menne, unja már. Tegyük vissza, és megint adhatunk finom falatot (ebből is látszik, érdemes etetés előtt ezzel foglalkoznunk, hogy már jó éhes legyen. A nyúlhoz is a hasán át vezet a legkönnyebb út Wink).

Később, ha ezt már megszokta, és már ketrectiszta is (egy helyre ürít, illetve a berakott alomtálba nagy biztonsággal jár, akkor engedjük ki a szobába, hagyjuk szaladgálni, üljünk le hozzá a földre. Gyorsan meg fogja tanulni, hogy nem kell félnie tőlünk, óvatosan megérinthetjük, megsimogathatjuk (már mondanom sem kell, itt is jól jön pár jutalomfalat). S ha elnyertük a bizalmát, ő fogja követelni a simogatást. És természetesen a legtöbb esetben egy karakán nyuszit fogunk ki, akinek nem kell ennyit udvarolni, sőt! Lerázhatatalan lesz hamarosan! Az már egy másik történet, hogy itt meg nevelni kell, nehogy azt higgye, ő a főnök a családban. Tongue out

A törpenyulak általában gyorsan megszelídülnek, de még egyszer az alapszabályok:

  • Eleinte csak akkor tegyünk házikót a ketrecbe, ha nyuszink kis idő múlva ki is jön belőle.
  • Ne vegyük mindig a kezünkbe, inkább csak simogassuk, ha a ketrecben üldögél és ő is akarja. Kint viszont használjuk a kezünket bátran, akkor fogja hamar megszokni.
  • Áldozzunk kedvencünkre sok időt, mert különben nyuszink félős marad (nyuszija válogatja, mennyi idő kell a szelídüléshez).

Ha kézbe vesszük, egyik kezünkkel tartsuk biztosan, a másikkal pedig úgy, hogy érezze, szilárd "talaj" van a lába alatt, mert ha egy nyuszi úgy érzi, repül a levegőben, akkor pánikba eshet, és rögtön elkezd kapálózni. Ha gyerekek próbálkoznak, jobb, ha először leülnek a földre, és ölükbe veszik a nyuszit, nehogy leessen. Két módja van egy nyuszi felemelésének:

  • Mindkét kézzel megfogjuk a mellkasa, hasa alatt és óvatosan felemeljük (ehhez mindenképp szoktatni kell, mert különben az első reakció a rúgás lesz)
  • A nyakbőrnél óvatosan megragadjuk az egyik kezünkkel, a másikkal megtámasztjuk a hátsó felénél.

 

 


Elhelyezés

 

Ketrec:

A törpenyúl, bár méretre sokkal kisebb, mint nagy testvérei, az elhelyezés tágasságára igényes. Legkevesebb 100x50 cm-es ketrecet igényel (vagyis kb. fél négyzetmétert), csak ebben érzi jól magát (ez a méret egy nyuszi tartására elég!). Ekkora alapterületen már ki tudja alakítani magának a pihenő- etető- és ürítő helyet. A kisállat-kereskedések számtalan féle ketrecet árulnak ma már, érdemes körülnézni, hogy megtaláljuk a nekünk legmegfelelőbbet (árban, színben, berendezési tárgyakban). 

 


Szobaketrec (120x60cm), teljesen felszerelve

 

Ha van helyünk, természetesen sokkal nagyobb, illetve más alakú ketrecben is gondolkodhatunk, de ekkor fel kell készülnünk arra, hogy ezt magunknak kell elkészítenünk. Ez sem ördöngősség, az alapanyagok beszerezhetők a barkácsáruházakban, és egy kis ügyességgel összerakhatók. Amire ilyekor figyelnünk kell: legyen mozgatható, könnyen takarítható, az állatra nézve ne legyen veszélyes. Sokszor egy óriási ketrec helyett jobb, ha egy kifutót építünk a nyuszinak. 

 

 


A kifutóhoz mindig tartozzon egy védett rész is

 


Ha úgy döntünk, a szabadban, vagy ott is tartjuk a nyuszit, akkor ennek megfelelő ketrecet kell készítenünk. Itt már nem elég a benti ketrec, védettebbre lesz szükség. Ehhez akár kifutót is csatlakoztathatunk. Némelyek már-már nyúlpalotát építenek kedvencüknek (itt is csak a képzelet és az ügyesség szab határt). A kinti ketrec fából épüljön, ez jó szigetelő, és ügyeljünk, hogy a lakótér semmiképp ne ázzon be. Egy ügyes asztalos is segíthet a kivitelezésben. 

 

                                         


Fából készült ketrec szabadtéri tartáshoz



Törpenyulak mélyalmos tartása, istállóboxban



Sőt, még egy ötlet: az egyik legjobb alapanyag a kimustrált megfelelő alapterületű konyhaszekrény.   Nagyon stabil, rághatatlan bútorlapból készül, kis átalakítással ideális tartóketrec készülhet belőle, ha megfelelő méretű.

 

Etető, itató, szénarács:


Ezek a legfontosabb berendezési tárgyak. Többféle megoldásból választhatunk, a lényeg: megfelelő méretű, és a funkciónak megfelelő legyen. Itatóból a fél literes, szelepes, vagy golyós itató az ideális. Az etető megfelelő méretű, lehetőleg rögzített legyen. Én nem javaslom a talajra rakhatóakat (még a nehezen felboríthatóakat sem), mert elkerülhetetlen, hogy a táplálék beszennyeződik. Szerintem jobb, ha a ketrec oldalrácsára van rögzítve az etető. Ennek nem kell okvetlenül rozsdamentes acélból készülni (bár az elnyűhetetlen), hanem elég, ha keményebb műanyag. Ezt ugyan a nyúl megrághatja, de ha tönkremegy, egyszerűen ki kell dobni, és újat betenni (az ára pár száz forint, így akár havonta ki lehet cserélni, ha szükséges). Kisnyúl esetében kezdetben persze szükség lehet a padlóra tett etetőre, mert nem éri fel még a felakasztottat.

 

 

                                           

Etetőtál variációk


Itatók, balra rugós, jobbra golyós


A szénarács mindenképp külső legyen (kívülről felakasztható). Ennek előnyei: nem foglal helyet a ketrec alapterületéből, nem fekszik bele a nyúl (és ürít a szénára), nem akadhat bele a lába. A külső szénarács/szénatartó viszont ne rácsos legyen, hanem tömör, (műanyag vagy alumínium), hogy megakadályozza a széna kihullását.

 

 
Szénarács


 

 Amennyiben a félszabad tartás mellett döntünk, vagyis a nyuszi ideje jó részét szabadon éli a lakásban, szükség lehet több alomtálcára is, illetve jól jöhet egy kinti búvóhely, ahová időnként visszavonulhatnak. Ez legyen akkora méretű, hiogy kényelmesen kinyújtózhasson benne a nyuszi. Szerencsére itt nem szab méret határt a ketrec belmérete.

 

 

 

 Sok jó nyuszi kis helyen is elfér. 

 

Természetesen a ketrec itt sem hagyható el, hiszen ha feügyelet nélkül marad a nyúl, jobb neki is, ha egy biztonságos helyen tölti az egyedüllét óráit.

 

Egy kis higiénia (szobatisztaság)

 

A nyulak, csakúgy, mint a legtöbb állat, vizeletet és székletet ürítenek. De ami ez ügyben a legfontosabb: a nyulak, csakúgy, mint a macskák, viszonylag könnyen szobatisztaságra nevelhetőek (néha előfordul, hogy mégsem sikerül, de ez viszonylag ritka eset).
A nyulak vizelete sárga, és meglehetősen erős szagú. Normálisan egy általuk kiválasztott ürítő helyre (WC-re) járnak üríteni, erre nem kell őket megtanítani (a vadon élő állatoknál is jellemző, hogy egy helyen ürítenek). Ha a nyúl összevissza pisil, akkor az általában valamiféle betegség jele (illetve az ivarérettség elérésekor és utána előforduló probléma). Persze balesetek előfordulhatnak, pláne a szoktatás időszakában.

 

 

 


Székletük kétféle.
Az egyik egy puha állagú szőlőfürtszerű ürülék (ún. lágybélsár, vagy vitaminbélsár). Ezzel régebben ritkán lehetet találkozni, mert ezt a nyúl általában azonnal felvette. Manapság a jó minőségű tápláléknak köszönhetően viszont gyakran meghagyják. úgymond "túl jól" vannak etetve. Ezzel a gonddal egyet tudunk tenni: a ketrecben meghagyott szőlőfürtötkiszedjük, mielőtt még a nyúl beletapos, és szétkeni. Ennek a végterméknek a szga nem épp rózsaillatú, és ráadásul a nyúl alegritkább esetben teszi az alomtálcába. Persze, azt is tehetnénk, hogy a táplálékot cseréljük "rosszabb minőségűre", mert ekkor újra használná a vitaminokban gazdag végterméket a hiány pótlására, de ugyan ki akarná a nyusziját rosszul tartani? A másik a "nyúlbogyó", egészséges nyúlnál kemény, nem kenődő gombóc, gyakorlatilag szagtalan, benne jól megfigyelhetőek a nem emészthető növényi maradványok.

 

                            

       Lágybélsár fürt -                                                           Normál nyúlbogyók -

       fényes, sok apró bélsárgolyócska,                      jól láthatóak a növényi maradványok

      melyek szétnyomva kellemetlen szagúak

 

A fenti kétfajta ürülék nem tévesztendő össze az emésztési problémák miatt keletkező hasmenéses bélsárral. ez kezdetben a bogyók lágyulása miatt keverhető a lágybélsárral, súlyosabb esetben viszont egészen híg, folyós is lehet. Ha ezt a fajta hasmenéses tünetet tapasztaljuk a nyúlnál, forduljunk állatorvoshoz!

 

 

Lágyult bogyók (esetleges zöld túletetés, vagy más emésztési probléma miatt). Hasonlítanak a lágybélsárhoz, de jól megfigyelhető, hogy nem egyforma méretűek, és a normál bogyóra jellemző a formájuk. Ne várjuk meg, hogy valódi hasmenés legyen belőle!

 


A székletbogyókat területük megjelölésére is használják, úgy, ahogy a kutyák a vizeletükkel teszik. Mivel a nyulak igencsak érzékenyek a saját területükre, ezért szanaszét szórják, ha úgy érzik, oda valamiféle betolakodó került. Szintén nehezen tartja vissza a nyúl a bogyóit, ha rátör a szerelmi mámor, ilyenkor nem is akarja visszatartani. Ez esetben nem neveletlenségről van szó, egyszerűen a hormonjai vezérlik, amiről nem tehet. Kár emiatt megszidni, netán büntetni, mert úgysem érti, és nem is használ. A nyulak nagyon gyors emésztésűek, így a bogyók is folyamatosan képződnek  sokszor nincsenek is tisztában a hullatással, amikor "szerelmi lázban" égnek. Egyébként általában a nyúlbogyókat a nyúl a vizeletürítésre használt sarokba, alomtálcára rakja le.


Az előbbiekben ismertetett szokásaik miatt a nyulak viszonylag könnyen szobatisztaságra nevelhetők. Csekély kockázattal kiengedhetők sétálni a szobában, de a jól nevelt nyulak tarthatók akár teljesen szabadon is (bár akkor a lakást más szempontból is nyúl-biztossá kell tenni).
Tehát a nyulak, ha tehetik, eleve egy, vagy legfeljebb néhány helyet, - jellemzően sarkokat  - választanak ki, ahova a vizeletüket és székletüket ürítik. A nyuszit, amikor megérkezik, érdemes a számára kijelölt területre (ketrecbe) bezárni, és megvárni míg magától kiválasztja ezt a bizonyos sarkot. Erre általában pár nap (de inkább egy-két hét) elég. Ha ez megtörtént, akkor ebbe a sarokba egy alacsony falú műanyag dobozt (alomtálca) érdemes helyezni, benne nedv és szagszívó alommal Először ne friss, új almot, hanem a már használtat tegyük bele! Majd ha elfogadja az új helyzetet, akkor cseréljük frissre az almot. Ha más almot akarunk használni, mint ami addig alatta volt, akkor fokozatosan cseréljük az újfajta anyagra az alomtál tartalmát. Így csak ezt a dobozt kell viszonylag gyakran takarítani, és mégis szagtalanul és tisztán tartható a nyúl lakóhelye. (Ha az alomtál nem fér a nyúl ketrecébe, akkor a ketrec kicsi!). Én a zeolit alapú almokat ajánlom. A zeolit egy természetes ásvány, amelynek igen magas a nedv- és szagmegkötő képessége. Mivel itthon is bányászák, így hozzájutni sem nehéz. Sok hazai macskaalomnak ez az ásvány az alapja. Természetes, nem mérgező, sőt madaraknál mint kiegészítő eleséget is etetik, így káros hatása akkor sincs, ha eszik belőle a nyúl (bár ez elég ritkán fordulhat elő, mivel a kis kavicssszerű eledel nem tartozik a nyúl szokásos étrendjébe). Ha többet szeretnél tudni a zeolitról: http://hu.wikipedia.org/wiki/Zeolitcsoport

A szobatisztasági hadművelet néhány nyúlnál nem napokat, heteket, hanem egy-két hónapot igényel, és vannak nagyon ritka esetek, amikor nem sikerül a szobatisztaságra nevelés, bár ez legtöbbször a gazda hibája: túl korai kiengedés, nem állandó hely, túl forgalmas helyen tartás, sok idegen fajú egyéb állat, a lakás "átjáróház" jellegű és a sok vendég miatt, sok az idegen szag, a gazda más nyulakat is simogat (a nyúlnak jó orra van, ezt messziről megérzi...) illetve egyéb, néha nehezen felderíthető ok.


Nagyon fontos, hogy a nyúl azt a területet, ahol a WC-doboza van, sajátjának ismerje el. Tehát ezen a területen (vagyis a ketrecében, illetve a szoba nyugis sarkán) ne zaklassuk, ne nyúljunk ott hozzá, ne vegyük ki onnan akarata ellenére. Csak ha a nyúl is akarja a benti érintést, akkor tegyük. Takarításkor is előbb hagyjuk, hogy kijöjjön a ketrecből, majd menjen másik szobába (helyre) amíg a takarítás tart (sok nyúl zaklatott lesz, ha az orra előtt "túrjuk fel" a lakását, amely szerinte úgy lakájos, ahogy van). Természetesen amíg a szoktatás tart, addig kénytelenek vagyunk kivenni, de erre is jó a megfelelő szállítóbox: addig oda át tudjuk tenni egy pár finom falattal. Ha mi elfogadjuk, hogy a nyúlketrec a nyúl kizárólagos felségterülete, akkor valószínűleg el fogja fogadni, hogy a lakás többi része az embereké.

 

                                                             


Alomtálca, zeolitos macskaalommal

(mérete kb. 30x45 cm legyen)

Az alomtál ne legyen kicsi! A nyúl nem fogja használni, ha nem fér el rendesen benne. A kisebb sarok WC-k pl. kifejezetten nem jók egy kifejlett nyúlnak. Általában a legjobb szándék ellenére sem sikerül beletalálni, és a nyúl "kedve" is elmegy, hogy odajárjon, ha kényelmetlen.


Ha a WC tálat már elfogadja, használja akkor lehet kiengedni sétálni olyan helyekre, ahol nem szeretnénk, hogy a bogyóit lerakja.
A sétáltatásnál mindenképpen érdemes kivárni, hogy a nyúl maga hagyja el az otthonát. Néha ez igen hosszú időbe kerülhet, de érdemes türelmesnek lenni, nem jó, ha a nyulat a vackában (ketrecében) olyasvalamire kényszerítjük (kitesszük), amit nem akar megtenni és azért sem szerencsés, mert úgy nem biztos, hogy visszatalál, még ha a jóakarat meg is van benne, amikor sürgeti a szükség.
Mialatt a nyúl szabadon kószál, folyamatosan figyelni kell, és ha rossz helyen lát neki a dolgát elvégezni, akkor haladéktalanul vissza kell terelni a helyére. Erre eleinte nagyon kell figyelni, alapvető a következetesség. Az kint elszórt nyúlbogyókat pedig be kell tenni a WC-dobozba. Előbb-utóbb a nyúl rá fog jönni, mit is akarunk tőle. Figyelem: amikor ketrectiszta lesz, még általában "bébi", így nem jó, ha egyszerre sokat van kint! Engedjük ki vacsora előtt 10 percre, majd a kajásdoboz zörgetésével csaljuk vissza, tegyünk be ennivalót, és ha beugrik enni, dícsérjük meg, úgy zárjuk be. Így azt is megszokja, hogy visszatérni jó dolog, nem fog állandóan követelőzni, ha bezárjuk. illetve nem kell kergetni, ha be akarjuk tenni. A kajásdoboz zörgését már a kezdetektől érdemes bevetni, hogy megszokja: amikor ezt a hangot hallja, az etetést jelent! Ehhez a zörgéshez a "gyere" szót vagy a nevét társítva mindenhonnan hozzánk hívható nyuszink lesz! Persze ez nem öt perc, de megérti: zörgés + hívás = kaja!

Előfordulhat, hogy egy nyúl több WC sarkot is használ, és nem lehet egyetlen helyre szoktatni. Ilyenkor tehát több WC dobozra is szükség lehet. Csekély ár ez a szobatisztaságért.

A fiatal nyulak szobatisztaság szempontjából problémásabbak, mint az idősebbek. Hosszabb ideig tart, amíg megértik, mit is akarunk tőlük. Úgyhogy aki fiatal nyulat próbál szobatisztaságra nevelni, annak valószínűleg jóval több türelemre lesz szüksége, mint az idősebb nyulat tartónak. De arra is fel kell készülnünk, hogy az ivarérettség elérésével lehetnek problémáink a felnőtt állattal is (főként, ha a nevelés nem volt helyes, és a nyúl lett a "főnök", vagy ha egy különösen domináns állatot fogunk ki). Fontos, hogy a nyúl tartózkodási helyére később más állatot lehetőleg ne engedjünk be, mert akkor azt ő betolakodóként érzékeli, és nekiáll a bogyóival megjelölni a területét, hogy tudassa ez az övé. A nyúl riválisának tekinthet nem csak másik nyulat, de majdnem minden egyéb állatot (macska, kutya) vagy idegen embert is. Tehát a teljesen szobatiszta nyúl is elfelejtheti a jó modort, ha valaki "betolakodó" érkezik az ő területére. Általában ez nem vonatkozik a kölyökkoruk óta egymást ismerő ismert állatokra, de egy felnőtt, önérzetes nyúl biztosan így reagál az atrocitásra.
Szintén előfordulhat, hogy a nyúl, amikor rátör a szerelmi mámor, nem képes a bogyóit visszatartani. Ilyen esetben az ivartalanítás általában megszünteti ezt a problémát. Ez a probléma az ivarérettséget elérő (4-6 hónapos) nyulaknál gyakran jelentkezik, mert az ivaréréssel bekövetkező hormonális változások a territóriumuk és alárendeltjeik (igen, akár a gazda is lehet az!) megjelölésére készteti őket. Itt érdemes várnunk a "tünetek" észlelése után: sokszor csak átmeneti a túlzott bogyószórás (bakok esetében akár a gazdi bokájának lepisilése is). Ha nem múlik, vagy épp elviselhetetlen mértékű, konzultáljunk állatorvosunkkal!

Egyéb megjegyzések:

A nyulak vizelete bomláskor kifejezetten erős szagú, ezért a nyúl WC-t érdemes gyakran takarítani. Az esetleges rossz helyre került vizeletfoltot azonnal érdemes feltörölni, méghozzá ecetes vízzel, elsősorban azért, mert ha otthagyjuk büdös, ha beszárad ráadásul nyomot is hagyhat, valamint azért, mert így nem marad ott a WC-szag a nyúlnak sem. Sajnos, sokszor ez nem elég: ahova egyszer sikerült odapisilni, oda máskor is járni fog...
Valamint néha előfordul, hogy vizeletük pirosas színű. Ez nem betegség, egyszerű anyagcsere folyamat eredménye. Ha egyébként a nyúl egészséges, nem kell törődni vele. Ha bizonytalanuok vagyunk, kérjük ki tapasztaltabb nyúltartó véleményét.

A nyulak néha belepiszkítanak az ételes tányérjukba is, (ha úgy van elhelyezve, hogy bele tud). Ez is lehet a tulajdonjog jelölése. Ezzel a magatartással sincs semmi gond, őket nem zavarja, ha az ürülékük a kaja közé kerül. A kisnyulak az anyjuk nyúlbogyóinak szaglászása-kóstolgatása során tanulják meg, hogy mi az ehető. Persze, azért az a higiénikus, ha kiszedjük.
Szintén előfordulhat, hogy a nyúl a ketrece környékén elhelyez néhány bogyót. Ez a terület kijelölés része lehet, úgyhogy nem kell nagyon meglepődni rajta. Mivel pedig a kemény bogyót összeszedni könnyű, így elég a séta végén papírzsepivel összekapkodni. 

 

 

 

Egy nyúl, több nyúl, bak vagy nőstény?

 

A leendő nyuszitartók sokszor kerülnek szembe azzal a dilemmával, hogy hány nyuszijuk legyen, illetve milyen neműek. Az alábbiakban megpróbálom összefoglalni, hogy tapasztalataim alapján milyen indokok alapján érdemes dönteni.

Tehát:

Kezdő nyúltartó mindenképp jobb, ha egy nyúllal kezdi a tapasztalat szerzést. Mint mindenben, itt is jobb "kicsiben kezdeni". Kitapasztalni, hogyan is "működik" a nyúl, illetve megbizonyosodni róla, hogy valóban jól döntöttünk, amikor nyúltartásba kezdtünk. Az esetek kis százalékában még megfontolt döntés esetében is kiderülhet, mégsem a nyúl az ideális házikedvenc. Ekkor pedig egy nyuszinak sokkal könnyebb új gazdit találni, mint többnek.

Sokszor kérdezik, hogy egy nyúl nem lesz-e magányos. A kérdés jó, mert a vadon élő állatok csapatban élnek. De ha megvizsgáljuk ezt a csapatot, azt látjuk, hogy ez nem egy olyan falka, ahol az egyedek igénylik egymás testközelét, ahol játszanak egymással. Inkább azért élnek együtt, mert mint zsákmányállatoknak ez előnyösebb: több szem többet lát. Természetesen itt is vannak azért társak, akik kedvelik egymás társaságát, többet pihennek együtt, de leginkább azt látjuk, hogy egyedül eszegetnek a nyulak. A nőstények külön üregben laknak (sőt, ha egy másik próbálna meg bemenni az ő lakhelyére, komoly verekedés alakulhat ki), külön nevelik kölykeiket, a bakok teljesen külön vannak, nem keresik egymás társaságát.

Tehát a rövid kitérő után: nem, a nyúl nem lesz magányos egyedül tartva. Persze mindenképp ki kell emelni: a NAPI FOGLALKOZÁST IGÉNYLI! Ha tehát úgy gondolja valaki, nem tud naponta foglalkozni kedvencével, az ne azon gondolkozzon, hogy kettőt szeretne emiatt, hanem inkább tegyen le az állattartásról! 

Aki viszont úgy érzi, van kellő tapasztalata, az beszerezhet két (netán több) nyuszit, de a feltételeket biztosítania kell. Egyrészt a nagyobb ketrecet, a több szabadidőt, másrészt tudni kell, hogy milyen nemű nyuszik hogy viszonyulnak egymáshoz.

Két bak ivarérettség után a kis helyen akár halálos sérülést okozóan verekedni fog egymással! Akkor is, ha alomtestvérek. A természetben van hely, hogy a gyengébb elmenekülhessen, de még a legnagyobb szoba is kicsi ehhez. Tehát két bakot NE tartsunk együtt! 

Két nőstény esetében, főleg ha egyidősek, más lehet a helyzet. Ivarérettségig nem lesz gond, akkor viszont a dominánsabb bizony bánthatja az alárendeltet. És nem csak egyszer, hanem szinte állandóan bizonyítja, hogy ő a főnök. Ez pedig az alárendelt állatnak állandó stressz, mégha sérüléssel járó verekedés nem is alakul ki köztük. De ez utóbbi eset is előfordulhat. És ha két nőstény utálni kezdi egymást, ott nagyon kicsi az esély, hogy valaha is béke legyen. természetesen vannak nagyon jól együttélő nőstény párosok, de fel kell készülni, hogy esetleg ez nem így lesz.

A bak és nőstény páros: "természetesen" jól "megértik" egymást. Csak épp itt képzett tenyésztővé is kell válnunk azonnal, mert ivarérettség után gyártani kezdik a kisnyuszikat. Ami azonkivül, hogy ez mindig gond azért is baj, mert a nőstény sokkal előbb lesz ivarérett, mint ahogy tenyésztésbe lehetne venni (kb. 4 hónapos korban lesz ivarérett, a tenyésztésbe vételi kort pedig 7-8 hónaposan érik el). Ez pedig a bakot nemigen érdekli. A következmények súlyosak lehetnek, akár a nőstény életébe is kerülhetnek. A kicsik elhelyezése, a bak áthelyezése is megoldásra váró feladat ebben az esetben.

 

Mi hát a megoldás? Az én véleményem: kezdjünk egy nyuszival. És ha a tartásával "kóros" nyusziimádókká válunk, akkor el lehet gondolkodni egy második beszerzésén. Mindig arra gondoljunk azonban amikor sok nyuszit akarunk "felhalmozni", a létszám növekedésével csökken az egy nyuszira fordított idő! Egy kedvencnél pedig nem ez a cél!

A megoldás aránylag egyszerű: ha békességben együttélő állatokat szeretnénk, a legjobb az ellenkező nemű, ivartalanított nyuszik együtt tartása. 

Tehát szerezzünk egyet, várjuk meg, amíg ivartalaníttatni lehet, majd ezután szerezzük be a társát. Később persze ő is ivartalanításra kerüljön, hiszen így lesz nyugodt a légkör (ha ivaros marad, piszkálni fogja a társát, és nem érti az miért nem veszi a lapot...). Aki ezt nem akarja/tudja vállani, ott az egy-nyuszis elképzelés maradjon!

 

És ha mégis egy nyuszi, a másik gyakori probléma:

Bakot vagy nőstényt?

Az én véleményem: ne a nem legyen az elsődleges a döntéskor. Sokkal fontosabb az adott nyúl habitusa, aminek illeszkednie kell a családéhoz, gazdáéhoz. Más nyuszi való egy impulzív családba, és más egy nyugodtabb, szemlélődősebb ember mellé.

De azért járjuk picit körbe a témát. E kérdéskörben is rengeteg tévhit kering. Sajnos sokszor még azok is téves információkat adnak, akik szakértőnek minősülnek (állatorvosok, tenyésztők). Gyakori tévhitek: a bak "büdösebb" mint a nőstény, a bak agresszív, a nőstény állandóan álvemhes, a nőstény vadabb...

Az igazság? Nos az "odaát  van", vagyis egyértelmű "törvényeket" nem lehet felállítani.

Vannak ugyan általános megállapítások, de ezek, mivel minden nyúl egyéniség, nem húzhatók rá minden egyedre. Azért lássuk ezeket nagy vonalakban:

Bak:

- ivarérettség után jelöl, ennek szaga lehet, ez a tipikus "bakszag"

- udvarláskor "jelzőpisivel" kedveskedhet

- az udvarlási "zümmögést" gyakran hallatják, ha a családdal vannak

- barátkozóbb, hamarabb "nyílik" új helyen

- méretében fajtán belül általában kisebb

- kevésbé agresszív, mint a nőstény (igen, bizony!), más állatokkal jobban kijön

- nem területvédő

- jobban bírja  a "strapát", tehát gyerekek mellé ideálisabb

- idősebb korban is hajlandó befogadni új nyuszit maga mellé (ivartalanítva természetesen, és csak nőstényt!)

 

Nőstény:

- kevésbé jellemző a jelölés, nem "szagosak" (de nem kizárt! vannak nőstények, akik bizony jelölnek erős szagot árasztva)

- a területvédő agresszivitás előfordulhat, de ez neveléssel csökkenthető

- kissé "maguknak valóbbak" mint a bakok, de ez is nevelés kérdése inkább

- csendesebbek, kevésbé "beszédesek"

- sokkal kevesebbszer jelenik meg az ivaros vislekedés náluk egyedül tartva, mint a bakoknál

- méretükben nagyobbak lesznek, a hízásra eléggé hajlamosak (az etetésükre nagyon oda kell figyelni!)

- ivarzáskor kaparhatnak, széttúrhatják, átrendezhetik a ketrecet, álvemhesség könnyen felléphet

- egy nőstény a fő ivarzási cilkusokban kb. két hetente ivarzik

- idősebb korban (ivartalanítva persze) még bakot sem biztos, hogy hajlandó maga mellé fogadni (a területvédelem erős bennük)

 

A legtöbb - nemből eredő - viselkedési probléma természetesen kiküszöbölhető ivartalanítással, de az sem biztos, hogy bármelyik fellép! Vannak nyugisabb bakok, és örökmozgó nőstények, előfordul agresszív bak is, és más nyulakkal barátságos nőstény. 

A bakokat talán könnyebb nevelni (kevésbé törnek vezérségre), de elrontani el lehet őket is. A nevelési hibák pedig sem operációval, sem más nemű nyúl beszerzésével nem orvosolhatók! És egy elkényeztetett bak eléggé a család fejére nőhet! (tipikus panasz: üldözi, netán bokán is harapja a család férfitagjait. Vagy épp "kedvenc gazdija" ágyába hajlandó csak pisilni, bogyózni, ha sétál...). 

A nőstényeknél az agresszió inkább más nyulak, vagy állatok felé nyilvánul meg. De a saját területükre nem szeretnek a megszokott ismerősökön kivül mást engedni, ilyenkor bizony kimutathatják nemtetszésüket. 

A nyulak nevelése nem elhanyagolható dolog, a békés együttélés érdekében érdemes időt szánni rá, viselkedésük okainak megérétésével, illetve a következetes gazdi-viselkedés elsajátításával.

Akinek nincs ideje erre, illetve nem tud megbékülni azzal, hogy a nyuszik élőlények, akiknek bizony saját egyéniségük van, ami nem minden esetben felel meg az általunk kialakított képnek, az ne kezdjen bele tartásukba! Sajátmagát és a nyuszit is egy csomó kellemetlenségtől kíméli meg.

Aki pedig elfogadja a fentebb írtakat, okosabban tud dönteni, hogy mennyi és milyen nemű állat tartását tudja felelősségteljesen vállani.

 

 

Táplálás

 

A törpenyúl étrendje

 

Hogy mennyit? Attól függ, mennyi idős, milyen fajta, mennyit mozog, mennyire hajlamos nyuszink a hízásra, kint tartjuk-e vagy bent. De van egy pár alapszabály:

  • Mindig legyen elegendő széna nyulunk előtt, mert ez a főétel! Olyan, mint nekünk az ebéd főfogásai. Tehát nem csak azért rágcsálja, mert nincs jobb.
  • Egy kifejlett törpenyúl (kb. 1-2 kg-os) a szénához és a zöldtakarmányhoz 1-2 evőkanál szárazeleséget kaphat naponta (Ajánlott valami márkásabb, állatkereskedésben kapható eleséget választani, ami nem tartalmaz hozzáadott ízesítő, szinező anyagokat).
  • Fiatal állatot óvatosan etessünk zöldtakarmánnyal. Mindig kérdezzük erről a tenyésztőt! Én a kb. 3 hónapos kort javaslom a zöldek bevezetésére. Addig is nyugodtan adhatunk szárított, aszalt zöldségeket, pl. zeller, fehérrépa szeleteket (nem gyümölcsöt, abban sok a cukor!). Már többféle szárított zöldségkeverék kapható, válogathatunk kedvünk szerint.
  • Nyáron növelhetjük a fűmennyiséget és csökkenthetjük a szénaadagot (mindig fokozatosan!) Valamennyi szénának maradnia kell a rostfelvétel miatt! Talán a fele-fele arányú fű-széna arány az ideális. Persze arra készüljünk fel, hogy a nyúl inkább a fűre szavaz, nehezebben eszi meg a szénát. Érdemes nappalra a füvet, éjszakára a szénát betenni neki a szénarácsba. A fű kezdetben fonnyasztott legyen, később lehet frisebb. Ha a teljesen frisset nem bírja  a nyuszi mégsem (lágyul a bogyó), akkor csak fonnyasztva etessük egész idényben.
  • Az egyik legtermészetesebb eleség a réten található növények egyvelege. Tavasztól ne hagyjuk ki a lehetőséget, menjünk, szedjünk zöldeket a nyúlnak! Szedhetünk pitypangot, utifüveket, lóherét. Egyre vigyázzunk: ha valamit nem ismerünk, inkább hagyjuk ott, nehogy valami mérgező növény legyen.
  • Víz mindig legyen állatunk előtt! Remélhetőleg az a súlyos tévhit lassan kivész, hogy  a nyúlnak nem szabad inni adni. Nyáron arra is figyeljünk, hogya  víz felmelegszik, ebből pedig nem szívesen iszik a nyúl. Cseréljük amilyen gyakran szükséges.
         Lássuk kissé részletesebben:
  • Egy törpenyuszi fő eledele a széna (kb. 70%-ban). Ez legyen állandóan kedvencünk előtt, mert nagyon fontos, az emésztéséhez nélkülözhetetlen rostokat tartalmaz. (Ezenkívül a fogakat is ez koptatja legjobban. Bizony! A szénában lévő anyagok, amelyek fű merevségét okozzák, koptatják a fogakat.). Figyeljünk a széna minőségére, ne legyen dohos, poros vagy penészes, szúrós fűféléket tartalmazó (bár néhány nyúl kifejezetten "bukik" a szúrós dolgokra  szénájában). Ne keverjük a szalmával, ami a szemes termények elszáradt szára, és nincs benne akkora tápérték, mint a szénákban, alomnak viszont jó. Az állateledel boltokban ma már válogatott fűfélékből álló széna különlegességek is kaphatók. Ezekkel nyugodtan meglephetjük nyuszinkat. Az útifű- vagy gyermekláncfű- (pitypang) szárítmányoknak nagyon fog örülni! Itt kell említést tennünk a pillangósok szénáiról, amin elsősorban a lucerna szénát értjük, mert ez a leggyakrabban elérhető. A legtöbb könyvben ódákat zengenek róla, de meg kell jegyezni, hogy pozitívuma csak ott érvényesül, ahol a cél az állatok minél előbb, minél nagyobb súlyra történő hízlalása. A lucernaszéna magas fehérje tartalma a törpenyúl tartásban nem előny. Magas kálcium tartalma viszont kedvező (a mageleség inkább foszforban gazdag, így ideálisan kiegészít), így etethetjük, ha csak magokat etetünk, de csak fűszénával keverve, vagy csak heti egy-két alkalommal. 
  • Zöldet, vagy nem zöldet? Az itt a kérdés… A zöldetetésről a tartók, tenyésztők véleménye megoszlik. Ahogy régebben természetes volt a zöldeleség etetése, a mai idők táplálásában már sok helyen inkább mint szükségtelen rossz szerepel (hasmenést okozhat, túlpermetezett lehet, illetve a sok műtrágya, ami beleépülhet, sem épp előnyös). A magam részéről a középutat képviselem: etetem, de mértékkel, és amelyik nyulam nem bírja, ott elhagyom (érdekes, hogy még testvérek között is előfordul, hogy az egyik minden további nélkül bírja a zöldeket, míg a másik szeretné, de a legkisebb mennyiségtől is hasmenése lesz…). Egy viszont fontos: nagyon nézzük meg, honnan van! A legszebb zöldség sokszor azért a legszebb, mert az kapta a legtöbb vegyszert, amitől olyan nagyra nőtt! Valamint a vegyszermaradékok mennyisége az ember számára nem mérgező mértékben vannak megállapítva. Ami a sokszor kisebb nyúlnak bizony igen káros lehet! A legbiztosabb a "bio" módon termelt zöldféle, ami nem okvetlenül a drága boltit jelenti: ha van kertünk, akár mi is "termelhetünk" egy sor fehérrépát, zellert, egyebet kedvencünknek, vagy ha a nagyi teszi ezt, az is nagyon jó. Ugyanez vonatkozhat a gyűjtött fűfélékre is: a gabonatábla mellett mindig szép zöld és nagy a gyom, mivel ezek is kapnak a műtrágyából, permetből, amit a földekre szórnak ki. A zöldeleség az étrend kb. 25%-át tegye ki, kapjon pl. egy szelet fehérrépát, zellert, ezek zöldjét, kaprot, bazsalikomot, vagy nyáron füvet, útifüvet, gyermekláncfű levelet (pitypang). A gyermekláncfű kitűnő nyúleleség: természetes, ízletes, és gyógyhatású. Én szezonban nem mulasztom el, hogy naponta adjam. Persze, csak néhány levelet.
  • Ha kedvencünk előző gazdájánál, tenyésztőjénél keveset, vagy egyáltalán nem kapott friss zöldet, akkor lassan szoktassuk hozzá. Ha esetleg hasmenés lépne fel, vagy csökkenne a bogyók szilárdsága, csökkentsük a mennyiséget, vagy egy ideig egyáltalán ne adjunk zöldet. Ha a hasmenés elmúlt, újra kezdhetjük a szoktatást. Alapvetően arra kell ügyelni, hogy a zöldtakarmány lehetőleg szobahőmérsékletű legyen, és ne legyen nedves, vagy épp piszkos, befülledt. Füvet és gyermekláncfüvet ne szedjünk közvetlenül autóút és úttest mellől, mert a kipufogógáz, por miatt rengeteg káros anyag halmozódik fel a növényekben. 
  • Egyéb kiegészítő "nasikat" ne adjunk! Így mézes rudakat, jutalomfalatkákat, joghurtos dropszokat és hasonló nyalánkságokkal se, mert nagyon hizlalnak, és egyéb, nyulaknak nem megfelelő anyagokat is tartalmazhatnak (állati eredetű anyagok, pl. joghurt, tejszín(!)).
  • Nyulaink szívesen rágcsálják a gyümölcsfák (alma, körte) permetezetlen ágait is (levelet és kérget egyaránt), de adhatunk nekik juhar-, fűz- és mogyoróágat is. A petrezselyem is remek csemegének számít. Ha már nasi, akkor ezekből válogassunk!
  • A szárazeleség teszi ki az étrend legkisebb hányadát (kb. 5%), mert végül is az üregi nyulak sem kapnak póteleséget a szabadban... Itt sokféle lehetőség közül választhatunk: vehetünk készen kevert eleséget kisállat kereskedésekben (már igen sokféle kapható), keverhetünk magunk is (nagykereskedésekben, terményboltokban kapható hozzávalókból), s a két módszert ötvözhetjük is. A vett eleségnél fő szempont legyen a megfelelő fehérje és zsírtartalom. A kisnyulak általában ugyanazt az eleséget eszik, amit a felnőtt nyulak, de ma már kapható korosztályokra bontott tápsor is (kölyöktáp, felnőtt táp, idős nyulaknak szánt táp)... Figyeljünk arra, hogy ún. "kimért" eledelt ne vegyünk! Sosem lehetünk biztosak az összetételben, és nem tudhatjuk, mikor jár le a szavatossága, mióta van kirakva, hiszem nincs rajta az ezt leíró papír!
  • Ha magunk keverjük az eleséget, legyen benne: nyúltáp (lehetőleg kifejezetten törpenyulaknak készült tápot vegyünk), szárított zöldség, gabona (zab, búza, árpa). - Utóbbiakat mértékkel. Ma már olyan táplálási irányzat is van, amelyik abszolút kihagyja a gabonaféléket a törpenyulak étrendjéből. Mindenképp kerüljük a kukoricát, babot, borsóféléket, burgonyapelyhet, szárított hagymát. 
  • A ma kapható, kifejezetten törpenyulaknak szánt tápok (azokra gondolok, amelyek pelletáltak, vagyis kizárják a válogatást) már minden igényt kielégítenek, így voltaképp nincs szükség a kevergetésre. De sokan kissé emberíesítve úgy gondolják, az egynemű táp egyhangú, így különféle alapanyagokat kevernek inkább a nyúlnak. Ez leginkább csak az ember szemének igényét szolgálja ki, oly jó ránézni egy sokféle dolgot tartalazó keverékre. Óvatosak legyünk azonban, mert a tápokat jól kiszámolt receptúrák szerint állítják össze, így ha egyéb anyagokat keverünk bele, felborítjuk az egyensúlyt, növeljük az energiatartalmat, a vége pedig egy elhízlalt nyuszi lehet. 
  • A lényeg: ne a táp legyen a főeleség

Mérgező növények:


Van jó néhány, a nyulak (és az ember) számára mérgező növény is, ezért ha bizonytalanok vagyunk egy növényben, adjuk-e vagy se, inkább ne tegyük (mint már feljebb is említettem). S vigyázzunk a mérgező szobanövényekkel is, ne legyenek a nyuszinak elérhető helyen (a legtöbb szobanövény sajnos erősen mérgező. A leánder pl. igencsak...).

S akkor egy kis lista, a teljesség igénye nélkül, (ha teljesebb listát szeretnénk, szerezzünk be egy mérgező növényekről szóló könyvet, pl. Kincses Ajtay Mária: Mérgező növények): bab (nyersen), dudafürt, borostyán, tiszafa, gyűszűvirág, rekettye, boglárka, vérehulló fecskefű, lonc, őszi kikerics, aranyeső, ádáz, burgonya zöldje, tuja, gyöngyvirág, mák, estike, csucsor, vadgesztenye, fekete nadragulya, hóbogyó, magyal, tulipán (s általában a hagymások), cédrus, földibodza.


Valamint egy lista a nem adható vagy nem ajánlott gyümölcsökről: citrusfélék, avokádó, dinnye, és minden olyan növénytől tartózkodjunk, amivel eredetileg a szabadban sem találkozna a nyúl (a más kontinensről származó zöldségek, gyümölcsök mind ilyenek, a mi nyulunk őse európai származék).
Az lebegjen mindig szemünk előtt, hogy a nyúl mivel is táplálkozik a természetben. Illetve még egy aranyszabály: a túl változatos eleséget csak az ember igényli, az állatok beérik egyhangúbb (nekünk tűnik csak annak, hiszen pl. a széna számtalan fűféléből áll) eledellel, sőt emésztésükre kifejezetten rossz hatású, ha gyakran váltogatjuk az eledelt! Egyébként, ha bármilyen okból váltásra kényszerülünk (mondjuk nem kapni épp a szokásos tápot), akkor fontos szabály: csak óvatosan, fokozatos bekeveréssel szabad az új táplálékot bevezetni, hogy az emésztési problémákat elkerüljük. Ez kb. 4-5 napos fokozatos átállást jelent.
Végül még egy megjegyzés: a törpenyulak kétharmada (!) emésztési rendellenesség miatt pusztul el, így érdemes odafigyelnünk a helyes etetésre, ha hosszú ideig szeretnénk élvezni a társaságát. Másképp fogalmazva: a helytelen étrend, az elhízás= rövid élettartam!

Az etetés ugyan nem egyszerű, de meg lehet tanulni hamar, nem boszorkányság!

 

      
       Készen vásárolt eleség
     
      Saját keverék

Nyuszi életkor


Sokan sokszor kérdezik, mennyi idős emberi életkorra átszámítva a nyuszijuk. A kérdésre nem olyan egyszerű a válasz, mint gondolnánk. Nem lehet az egy emberi év = x nyúlév módszert használni, mert ez nem ad pontos képet a nyulak koráról. Az ő fejlődési ütemük másféle mint az embereké, így hamis képet adna, ha így számolnánk.
Amiből ki lehet indulni, az pont ez a fejlődési ütem. Tehát ennek alapján összeállítottam egy táblázatot, amiből kiderül, mennyi idős is egy nyuszi.

 

      A nyúl tényleges kora        átszámítva emberi életkorra
   6 hónapos                   kb. 16  éves
8 hónapos                       18 éves
1 éves                             21 éves
1,5 éves                          24 éves
2 éves                            28 éves
3 éves                            35 éves
4 éves                            44 éves
5 éves                            52 éves
6 éves                            60 éves
7 éves                            68 éves
8 éves                            76 éves
9 éves                            84 éves
10 éves                          92 éves

 


Ahogy a táblázatból is kiderül, eleinte sokkal gyorsabb a fejlődésük, majd a fiatal felnőtt életükben kb. 7 a váltószám, és ahogy a középkorukat elérik 8 év lesz a váltószám.
A nyulak átlagéletkorát 6-7 évben szoktuk megadni, és ahogy látható, ez kb. megegyezik az emberek átlagéletkorával.
A hét évesnél idősebb nyúl már szépkorú, ugyanolyan óvatosan kell vele bánni, mint egy idős emberrel.
A 10 évnél öregebb nyuszi pedig ugyanúgy igen ritka, mint a 100 évnél idősebb ember. Akinek ilyen kort ér meg a nyuszija, az nagyon büszke lehet rá!

Törekedjünk tehát arra, hogy a nyuszink minél jobb egészségben minél idősebb kort érjen meg!

 

Az idősödő nyúl gondozása


Szinte minden törpenyulas honlapon olvasható, hogyan ápoljuk a hozzánk került kölyöknyuszit. De arról, hogy idősödő nyuszinknál mire figyeljünk, általában semmi infó nincs.
Nos, ezt az írást ezért is szánom afféle hiánypótlónak.
Ahogy azt a nyuszik életkoránál olvasható cikkben írtam, (lásd itt)  a nyulak fejlődési üteme más, mint az embereké. Általában egy fiatal, jól tartott nyuszi egészséges, mint a makk, és elég jól tolerálja, ha valami etetési, vagy egyéb hibát vétünk. Ahogy öregszik a nyúl, egyre érzékenyebb lesz, és amit régen félvállról vett, már nem biztos, hogy komolyabb betegség nélkül átvészeli. Mikortól nevezzük a nyuszit öregnek? Jó kérdés... Azért látható néhány jel: a nyuszink lassabb, többet pihen, alszik, amikor ébren van sem száguldozik, rodeózik annyit, mint ifjú korában. Kb. a hatodik évtől öregszik látványosan a nyúl, ahogy én szoktam mondani, olyan látványosan „nagypapás" (lányok esetében "nagymamás") lesz. 

Nos, akkor nézzünk pár tényezőt, amire oda kell figyelni egy idősödő állatnál. Természetesen minden problémát egyedi esetet lehetetlen megemlíteni, de nagyjából áttekinthető, milyen problémák fordulnak elő.

A stressz a fiatal szervezetet is megviseli, de öregedő nyuszinkra végzetes is lehet. Ezért ha lehet, minél kevesebb új, számára ijesztő dolognak tegyük ki. Ha lehet, az esedékes állatorvosi látogatásokat is próbáljuk minél kisebb felhajtással megoldani, ne utaztassuk, ha elmegyünk szabadságra, inkább szerezzünk „nyúlszittert", mint hogy idegen helyre panzióba adjuk, netán cipeljük magunkkal. Ennyi év alatt úgyis kitapasztaljuk, mi az, amit jól kezel, és mitől tart. Ha járunk vele rendezvényekre (kiállítás, egyéb nyulas napok), akkor figyeljük, és ha úgy látjuk, sok már neki a felhajtás, inkább ne vigyük már.
Sokan nem gondolják, de a vedlés is stressz. A szervezetet megviseli, hiszen rengeteg energiát igényel az új bunda növesztése. Így a vedlési időszakban adjunk kiegészítő vitaminokat, tápláljuk maximálisan jól. És különösen tartsuk tisztán nyuszinkat, mert sok idősebb nyúl már nem tisztálkodik olyan intenzitással, mint egy fiatal. Így a nyuszi egyes kritikus helyeken hamarabb szennyeződik. A farok környéke, a genitáliák, az áll alatti rész különösen kiemelt helyek. Keféljük gyakran, hogy az elhalt szőrszálakat eltávolítsuk, valamint ha bármilyen szennyeződés lépne fel, tisztítsuk meg tőle. Figyelem! NE fürdessünk egy idős nyuszit semmiképp! Fiatal állatot sem kell, de egy időset egyenesen tilos. Ha valami olyan került rá (pl. lágybélsár), inkább nedves ruhával távolítsuk el a nagyját, majd hagyjuk megszáradni, és a száraz maradványokat kefével, fésűvel, kisollóval távolítsuk el.


Az időjárás manapság sokszor érdekes dolgokat produkál. A legtöbbünk tudja, milyen egy jó kis fejfájás, amikor valami front jön. Nos, az idősebb nyuszik is sokszor érzékenyek a frontokra. Ezt a jelenséget nyulas körökben egyszerűen „leállásként" szokták definiálni. A nyuszi leáll, nem eszik, nem iszik, kedvetlenül gubbaszt. Fiatal nyulak sokszor maguktól átvészelik, ahogy elmúlik, ami fájdalmat okozott nekik, „újraindulnak". A gazdiknak természetesen nagyon kell figyelniük, mivel sokszor szükség lehet orvosra, valamint mindenképp el kell különíteni ezt a problémát más, esetleg súlyosabb betegségektől.
Idősebb nyuszik egyre nehezebben viselhetik ezeket az időszakokat, sokszor bizony orvosi segítség kell nekik. Tehát mindenképp vegyük észre időben, ha baj van, és mindenképp konzultáljunk állatorvosunkkal.


Másik időskori probléma az anyagcsere folyamatok megváltozása. Ez általában, különösen ivartalanított állatok esetében lassulás, vagyis a nyuszi ugyanannyi mennyiség adása mellett is hízik. Persze belejátszik ebbe a mozgás fokozódó elmaradása is. Ahogy az idősebb emberek, a nyulak is általában lelassulnak, elkényelmesednek, ahogy korosodnak. Tehát amennyire lehet, el kell kerülni, hogy a nyuszi elhízzon. Már csak azért is, mert ez számos más problémát hoz magával, ami szintén betegségeket okozhat egy idős állatnál.
Másik probléma, hogy a vakbél igen érzékeny baktériumflórája könnyen felborul. Ez fiatalabb nyusziknál inkább etetési probléma miatt lép fel, idősebb nyúlnál viszont nem kell hozzá elrontott etetés. Probiotikum mindig legyen otthon, és néha tarthatunk egy kúrát akkor is, ha amúgy semmi probléma a nyúllal.
Anyagcsere probléma lehet az ásványi anyagok beépülésének romlása is. Ez elsősorban a kalcium beépülést érinti, ami látványos, és sajnos nagyon súlyos következményekkel járhat. A nyúl csontjai törékenyebbekké válhatnak, akár egy rosszul sikerült ugrás során is törhet csontjuk. Tehát nem árt évente megnézetni a nyuszit, egy röntgen kimutatja, ha a csontokban kevés a kalcium.
Ugyanez a probléma, az ásványi anyagok beépülésének romlása a fogaknál is okozhat problémát, úgyhogy ezek ellenőrzésére is figyelmet kell fordítanunk.
Ellenkező probléma, ha az idős nyúl nem olyan jó étvágyú már, vagy esetleg ugyanannyit eszik ugyan, mégis fogy. Ennek a problémának általában betegség áll a hátterében, de sokszor sajnos meggyógyítani nem lehet az alapbajt csak szinten tartani. Sokszor léphet fel cukorbetegség, valamely belső szerv (máj, vese) elégtelensége. Ezekkel a betegségekkel meg kell tanulni együttélni, és az orvosi utasítások szerint kell ápolni, tartani a nyuszit. Ellentétben a kölyökkori, fiatalkori tartással szemben, ahol tilos minden hizlaló eledel, ebben az esetben bizony adhatunk neki olyat, ami máskor tilos. Természetesen csakis, ha kikértük az állatorvos véleményét, nehogy még nagyobb bajt okozzunk.


Ami esetleg szintén gyakrabban bekövetkezik (nem is okvetlenül csak idős állatoknál!), a látszólag ok nélküli hirtelen halál. Ezzel sajnos szinte semmit nem lehet tenni. A nyúl, mint kistestű zsákmányállat, egyrészt sokáig titkolhatja, ha valami baja van, így a gazdi nem vesz észre semmit, és sajnos az is előfordul, hogy minden indok nélkül felmondja a szíve a szolgálatot... Erre csak lélekben lehet felkészülni, és tovább fokozza a fájdalmat, hogy semmit sem tudtunk tenni. Bele kell törődnünk, hogy előfordulhat ilyen, sajnos.


Idősebb korban megnő a daganatos betegségek kockázata is. Sajnos ezt kizárni nem tudjuk. A legtöbb, amit tehetünk, ha évente, félévente jól átnézetjük orvossal a nyuszit. Ha pedig mégis bekövetkezne a baj, akkor próbáljunk minél jobb ellátást nyújtani a nyuszinak, főleg, ha műtétre kerül a sor, illetve ha nem gyógyítható, úgy szépítsük meg hátralévő idejét. Ameddig nincsenek látható fájdalmai, addig bánjunk úgy vele, mint addig (ha lehet, ne érezze, hogy szánjuk, mert az nem tesz neki jót! Legyünk vidámak, kedvesek vele), ha pedig szemmel láthatóan már nagyon szenved, akkor igyekezzünk az utolsó, elkerülhetetlen lépést a legkisebb stressz okozásával megtenni.


Sokaknak ez a legnehezebb az állattartásban: a mi életünk sokkal tovább tart, mint kedvenceinké, így előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor itthagynak minket. Aki ezzel nem tud, nem akar megbirkózni, inkább mondjon le tartásukról. Mert sajnos a végső döntést kötelességünk meghozni, amikor már az állat érdekei úgy kívánják. Önző dolog halogatni, ha már csak a fájdalom marad neki, csak hogy egy nappal tovább maradjon. Ha tényleg nem akarunk semmi stresszt és megoldható, hívjuk ki az állatorvost, hogy otthoni környezetben kerüljön sor az altatásra. Ez ugyan a gazdinak nehezebb, de az állatnak mindenképp a legkíméletesebb megoldás. Otthon, a saját kis birodalmában elaludni...

 

És hogy ne ilyen fájdalmas hangvételű sorokkal fejezzem be a cikket, meg kell említeni az öregkor előnyeit is: a nyuszi már minden „gyerekbetegségen" túl van, nagyon aktív „rossznyúl" korszaka lezárult. Már ismerjük egymás mozdulatait, kialakult a napi ritmus, rend, tudjuk, mivel lehet a másikat elvarázsolni (igen, a nyúl is tudja!), szép nyugalomban telnek a napok. Ez a „haveri viszony" megfizethetetlen! Úgyhogy igyekezzen mindenki élvezni ezt az állapotot, akinek pedig még nincs ilyen korú nyuszija, elérni! Egy gondos gazdit mi sem jellemez jobban, mint egy jó karban lévő idős nyuszi! Smile